Álmomban a TV-t néztem este, és először meg is örültem, hogy milyen jó kis történelmi filmre bukkantam. A boszorkányüldözésről szólt, onnan pedig olykor ugrottunk pár száz évet, és egy szobában találtuk magunkat, ahol többen arról beszélgettek: sikerült írásos feljegyzéseket találniuk őseikről, akiknek a kivégzésekben volt szerepe - hol halálra ítéltként, hol az inkvizíció oldalán.

Az eszmecsere szépen fokozatosan más irányt vett, és rá kellett jönnöm, hogy az egyik szereplő (akit Ben Affleck játszott, de erre nincs magyarázatom...) egyre inkább felelősségre vonja a többieket, akikről meggyőződéssel állítja, hogy őseik több felmenőjét is akasztófára küldték.
A vádakra a szereplők persze értetlenkedéssel reagáltak: miért kellene őket az akkori cselekmények alapján megítélni, és elhangzott a "De én nem az ük-ükapám vagyok!" felkiáltás is.

Az egyszemélyes esküdtszék ezután berekesztette a tárgyalást, mire a társaság megkönnyebbülten szétszéledt... volna. A beszélgetés valamiféle padlásszobában folyhatott, ugyanis egy lefelé vezető lépcsőre nyílt az ajtó. Itt pedig bebizonyosodott, hogy hősünk igenis haragtartó. Kint várakozó társa egyetlen baltaütéssel fejezte le az egyik "gyanúsítottat", mire a többiek pánikszerűen tódultak le a lépcsőn. Egy-két delikvens nem úszhatta meg a halálra taposást sem, de az igazi bosszú a lenti szinten teljesedett be.

Egy ipari sütőre hasonlító szerkezet már begyújtva várakozott, és a szerencsétlenük jártak megmaradt része - számomra érthetetlen megadással - beállt, hogy aztán egyetlen szó nélkül halálra égjenek (a sütő inkább olyan volt, mint egy hűtőház, de pont ellentétesen működött). A legfurcsább, amire emlékszem (ha az egész agyszüleményem nem lenne elég), hogy három vagy négy gyerek is volt a társaságban, de ők sem sírtak vagy tiltakoztak.

Néhány elemet egyértelműen sikerült beazonosítanom: ha valaki látta a High Tension (Magasfeszültség) c. filmet, emlékezhet az apára, akit a gyilkos (?) a lépcsőkorlátnál fejezett le. Álmomban a hóhér Morgan Freeman volt, akit pár héttel ezelőtt láttam (vagy századszorra) az Álomcsapda c. Stephen King adaptációban. Neki a filmekben általában a nyugodt és bölcs igazságosztó szerepe jut, ami félig igaz az Álomcsapda ezredesére is, azonban őt ellenszenvessé teszi a District 9-féle "Nyírjunk ki minden rohadék kis zöld (szürke) lényt!"-hozzáállás, valamit a fertőzöttekkel szembeni szenvtelen bánásmód. A gyermekek halálba küldése pedig a Seed című film egyik megbocsáthatatlan jelenete miatt kísérthet (akit érdekel, úgyis megnézi, Uwe Boll rendezte, és meggyőződésem, hogy az előbb említett képsorok miatt nem lett volna szabad napvilágot látnia).

Alapvetően pedig a bosszú, mint motiváció a Mártírok (ami nem titkoltan az egyik kedvencem) kezdőjelenetére emlékeztetett. Ott sem tudtuk elképzelni, a lány miken mehetett keresztül, amire a válasza egy teljesen ártatlannak tűnő család kiírtása lett. Akkor is elgondolkoztam, és arra jutottam: saját lelki békéje miatt érezte ezt szükségesnek, függetlenül attól, hogy valóban megérdemelt volt-e büntetésük.

Természetesen a horrorfilmek esetében eltekintek a morális elvektől, mint például, hogy ölni bűn, és az önbíráskodást sem húzom ki a szótáramból. Mindig is úgy hittem, hogy ha valaki elég horrorfilmet látott (és elég sokfélét is), arra a másfél-két órára mindig egy speciális mérce szerint tud tekinteni az élet dolgaira, amely szerint szinte minden megengedett. Szerintem sokan (köztük én is) ezért is nézik ezeket a filmeket; tudjuk, hogy az ember a legkegyetlenebb faj, de hogy hol vannak a határok, és meddig korcsosulhatunk, az sosem fog kiderülni, mert a forgatókönyvírók (és az ember) számára mindig van tovább. A legijesztőbb nem egy lefejezés, vagy trancsírozós kínzás ábrázolása, hanem maga a tény, hogy ezek mi magunk vagyunk, és az elfojtásaink határtalan kegyetlenkedésekben jelennek meg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.